Valahogyan az ünnepek, névnapok, születésnapok, évfordulók közeledte mindig jobban felerősíti az elvesztett szerettünk hiányát. Már félünk előre attól, hogy milyen érzések fognak ekkor kiszakadni belőlünk. Ezek mind-mind olyan pillanatok, melyek eszünkbe juttatnak rengeteg emléket, amikor még ő is ott volt velünk. Amikor együtt készültünk a Karácsonyra, vagy a Húsvétra, vagy bármilyen ünnepi alkalomra, amikor vártuk a nagyszülőket, szülőket, a testéveinket, amikor a párunk még mellettünk volt, vagy éppen, amikor a gyerek még itt játszott mellettünk. Emlékek, amik fájdalmas könnyeket csalnak a szemünkbe, különösen az ünnepekkor és azok közeledtével. Emlékek, amik már nem tudják sosem visszahozni fizikai valójukban elvesztett szerettünket, de lelkünk szemüvegén keresztül újra láthatóvá teszik számunkra őket. Minden ünnep és forduló nagyon nehéz az elvesztett szerettünk nélkül, de talán mégis a legnehezebb ezek közül mindenből az első, amit nélküle töltünk. Hiszen ekkor még minden rá emlékeztet. Arra, amikor még tavaly ő is itt volt velünk. Ezért sokan, akiknek friss gyászuk van, egyszerűen csak kitörölnék az idei ünnepeket a naptárból és átugornák az egészet erre az évre. Hiszen mit és hogyan lehet ilyenkor megélni az ünnepből? Úgy gondolom, hogy a fájdalom és a veszteség ellenére az ünnepek mégis méltó alkalmak lehetnek az emlékezésre az ünneplés helyett. Egyfajta lehetőség számunkra, gyászolók számára, hogy kicsit lecsendesedjünk és emlékezzünk. Emlékezzünk a szép pillanatokra, közös élményekre és próbáljuk megtalálni magunkban mindazt, amit az elvesztett szerettünktől kaptuk az eddigi kapcsolatunk során. Megtalálni mindazt, ami a halála után is itt maradt velünk egy mozzanatban, gondolatban, emlékben és bennünk. De hogyan is emlékezhetünk meg? Mit tehetünk? Összegyűjtöttem pár olyan ötletet, aminek mentén az olvasó is el tud indulni, és ami egy jó beszélgetést, közös gondolkozást, emlékezést hozhat a család életébe.
- Feleleveníthetünk korábbi, közös történeteket elhunyt szerettünkről,
- Megfőzhetjük a kedvenc ételét az ünnepi menü egyik fogásaként
- Megteríthetünk számára is az asztalnál
- Előkereshetünk közös családi képeket is, amiken ő is rajta van és azok mentén is elkezdhetjük a történetek elmesélését
- Feltehetjük a kedvenc zenéjét vagy megnézhetünk közös családi videókat
- Tarthatunk pár perces csöndet az ebéd előtt a tiszteletére
- Gyújthatunk egy gyertyát az asztalnál
- Készíthetünk neki egy kis ajándékot, amit kiviszünk a temetőbe
- Vehetünk pár lufit, amire üzeneteket írunk és azokat felengedjük az égbe
A legfontosabb, amit tehetünk a nagyon megterhelő ünnepi időszakokban, hogy próbálunk nem úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Fontos, hogy az emlékezés adta meghittség lehetőség legyen az érzelmek megélésére és a hiány kifejezésére is. Próbáljunk pihenni és időt tölteni a szabad levegőn is, sétáljunk nagyokat, ha van rá lehetőségünk és fizikailag is meg tudjuk engedni magunknak. A korábban felvázolt lehetőségek tényleg csak iránymutatásként szolgálhatnak. Van, akinek lehet, hogy az egyik ötlet könnyebb, még másnak a másik. Lehet, hogy egy családban is ellenétek születnek már abból is, hogy valaki szeretne beszélgetni, valaki pedig inkább meg sem említené a fájdalom miatt az egészet. Fontos, hogy valami olyan közös döntésre tudjon jutni ebben a család, ami mindenki számára elfogadható. Ne a konfliktusokról, hanem a megérkezésről és a várakozásról szólni az ünnep. Próbáljunk meg megkapaszkodni és erőt meríteni a szeretetből.