Nehézséget okoz a gyászfeldolgozásban az, hogy nincsen kialakult kultúránk a gyászról, és hiányoznak azok a mintáink, amiket a korábbi generációk még a családjukban elsajátítottak. Az önsegítő gyászfeldolgozó csoportokban a sorstársközösség összeköti a csoport résztvevőit, emellett saját megoldási eszköztárukat is bővíthetik. Nagy Zsolt közgazdászt, mentálhigiénés szakembert, gyászcsoport vezetőt és képzésben lévő családi tanácsadót kérdeztük a veszteségekről és arról, hogy miként is segíthetnek a gyászfeldolgozásban az önsegítő csoportok.
hvg.hu: A koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború közelebb hozta hozzánk a veszteségeket és a halál gondolatát. Az elmúlt bő 2,5 éves időszakban miként változott a veszteségről való gondolkodásunk?
Nagy Zsolt: Általánosságban elmondható, hogy ha meghalljuk a veszteség szót, rögtön a haláleseti veszteségekre gondolunk, azonban nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy gyászfolyamatot közel 40 egyéb, más jellegű veszteség is elindíthat az emberben. Ilyen veszteség lehet például egy betegség, munkahely elvesztése, vagy éppen a költözés. Az olyan magánéleti veszteségek is elindíthatnak egy gyászfolyamatot, mint a szakítás, a válás, de a magzatvesztés is. A koronavírus-járvány esetében megtapasztaltuk a tervezhetőség vagy éppen a biztonságunk, a már jól megszokott rítusaink, szokásaink elvesztését.