Sokszor, biztosan már ti is többször elgondolkoztatok azon a kérdésen, hogy vajon mitől is válhat egy induló párkapcsolat tartóssá? Mi lehet az a bizonyos titok és milyen „varázslattól” maradnak sokan együtt akár életük végéig is, és miért van az, hogy mások útjai meg pár hét, hónap vagy esetleg év után elválnak? Aztán valahogy arra kellett rájönnöm, hogy igazából nincs is ebben semmilyen varázslat és titok. Hacsak a varázslatot nem úgy hívjuk, hogy a másik fél teljes elfogadása és a kapcsolat gondozása. És egy kicsit elgondolkoztam ezeken a szavakon, ezek mélyebb tartalmán, és most erre a közös gondolkodásra hívlak benneteket is.
Most, a teljesség igénye nélkül, megpróbáltam összegyűjteni mindazokat a tapasztalatokat, amelyek fontosak lehetnek egy ismerkedés elmélyítésében, és egy későbbi, már kialakult kapcsolatban, hogy az fejlődni, erősödni és hosszú távon is működni tudjon.
Az egyik, talán legfontosabb, ami a kémia mellett segíthet a hosszú távú elköteleződés kialakulásában, az az őszinte beszélgetés, legyen szó akár ismerkedésről, vagy akár már egy hosszabb ideje tartó párkapcsolatról. Viszont gyakran azt látom és tapasztalom, hogy a kommunikáció korántsem olyan könnyű, mint ahogyan azt elsőre gondolhatnánk. Vannak kapcsolatok, amelyekben hiányzik, hogy a felek merjenek, akarjanak egymással őszintén beszélgetni. Sok kapcsolatban hiányzik az is, hogy nyíltan meg tudják és meg is merjék vitatni nem csak a jó, hanem a rossz érzéseket, történéseket, a bennük felmerülő kényes vagy fájdalmas kérdéseket, konfliktusokat, félelmeket is. És miért is olyan fontos a kommunikáció? Azért, mert egyrészt sokszor félreérthetően kommunikálunk, vagy tévesen értelmezzük a másik által kommunikált gondolatokat, másrészt pedig azért is, mert az elhangzottakhoz érzéseket és tapasztalatokat kapcsolunk, és ezek alapján értelmezzük mindazt, amit mondanak nekünk. Lássuk be, gyakran nem úgy értjük azt, amit mondanak nekünk, mint ahogyan azt a másik a fél a tudtunkra akarja adni. Csakhogy mi a múltunk, korábbi megéléseink, élményeink során egy sajátos, belső jelentést adunk a történeteknek.
A tartósan működő kapcsolatok másik nélkülözhetetlen eleme lehet az is – amit az évek során én is a párkapcsolataimon keresztül megtanultam – a társunk feltétel nélküli, teljes elfogadása. Úgy, ahogyan van, a jó és rossz tulajdonságaival, értékeivel, hibáival, nehézségeivel és a múltjával együtt. A csomagokkal, amikkel a kapcsolatba megérkezik. Mert mindenki, mi is, egy komplex „csomagot” cipelünk magunkkal, telis-tele számtalan kifogásolható tulajdonsággal, sérüléssel, amit hiába is szeretnénk eltakarni, egy idő után már nem megy, lehull az a bizonyos lepel. Valójában mi is arra vágyunk, hogy minket is elfogadjanak. Éppen ezért is olyan fontos, hogy ezt ne csak a másiktól várjuk el, hanem mi is adjuk meg ezt a partnerünknek. Persze ezt is sokkal könnyebb leírni, mint megvalósítani.
Mindezek mellett egy tartós párkapcsolat működéséhez elengedhetetlenül fontos lehet még mindkét fél részéről a bizalom, a hűség, a türelem megléte és megélése is. Emellett, ha egy újabb titokra szeretnénk fényt deríteni, tudnunk kell elköteleződni egymás mellett éppúgy, mint a kapcsolatunk mellett is. Idővel. Ehhez megint csak türelemre, időre és elhatározásra van szükségünk.
Mindezeket, az egyébként nem is annyira bonyolult titkokat azonban sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a „fogyasztói társadalom” rohanó világában. Sokszor csak tárgyként tekintünk egymásra és már az első komolyabb konfliktusnál „lecseréljük” a másikat. Ennyi volt. A „nem akarom”, „nekünk ez nem megy”, vagy „túl különbözőek vagyunk” indokokkal. Félünk attól, hogy nem kellünk neki eléggé, és hogy nem vagyunk elég jók. Vagy sokszor talán nincs is előttünk olyan minta, ami alapján képesek lennénk a konfliktusokat megbeszélni, és megoldani. Vagy nem tudunk alkalmazkodni, mert soha nem tanultuk meg, hogyan is kell azt. Vagy egyszerűen csak nem akarunk, és megint csak a másiktól várjuk el ezt is, amit nekünk kellene megtenni? Vajon mi lehet mindezeknek a hátterében?
Elkezdjük kicsinyes játszmáinkat, meggondolatlanul beszélünk és cselekszünk. Ahelyett, hogy észrevennénk, bennünk is biztosan van hiba… Olykor nem is kevés. Fontos, hogy elgondolkodjunk a következőkön: jöhetnek-mehetnek az életünkben a társak, de ha mi magunk nem vagyunk hajlandóak változtatni semmit a saját viselkedésünkön és hozzáállásunkon, akkor elég nagy az esélyünk arra, hogy a jövőben is ugyanazokat az ismerkedési és párkapcsolati hibákat követjük el újra és újra. Ezek mindaddig akadályként és nehézségként fognak elénk gördülni, amíg azt meg nem oldjuk és nem lépünk túl a problémán. Még egy lényeges gondolat a cikk vége felé közeledve: kapcsolati sebet csak kapcsolatban tudunk gyógyítani. Erre igenis van lehetőség, de ehhez időre, türelemre, tudatosságra és sokszor pszichológus segítségére is szükség lehet, hogy azok a bizonyos mechanizmusok felülírhatóvá váljanak.
Egy párkapcsolatot minden nap gondozni kell, mint egy növekvő virágot. Akár csak egy-egy kedves szóval, gondolattal, vagy tettekkel, amiből a társad érezni és tudni fogja, hogy szereted, gondolsz rá és fontos neked, ő és a kapcsolatotok. Nem az értéken van a hangsúly, hanem az odafigyelésen. Hogy a kapcsolat folyamatosan épülni, mélyülni tudjon egymás által és egymásért. Mondjuk ki és fejezzük ki a jót is és a szépet is a társuknak. Jól fog esni mindez kölcsönösen, mindkét félnek és ezzel együtt a kapcsolatunkat is építeni tudjuk.